A Sport Plusz hetilap lehozott egy olvasói levelet, amin mostanában igen sokat vitáznak. Az alaptéma az olimpia megrendezése, ám aztán a szerző kitér a paralimpiára, amiről azt írja, "púp a háton", mindenhol "érdektelenségbe fulladt", és még az "ép testben ép lélek" kifejezést is felhozza. Bevallom, én is elképedtem.

Van háborgás tehát rendesen, de ha már feljött, miért ne beszélhetnénk róla? Az újságot ekézőkkel nem értek egyet, hiszen azt mondják, szólásszabadság van- legalább őszintén megírta a véleményét ez az ember, lehet vele vitatkozni. Nem sok értelmét látom annak, hogy a szőnyeg alá söpörjük, elhallgassuk azokat a megnyilvánulásokat, amik nem tetszenek. Attól még lehet valakinek ilyen álláspontja, de hogy győzzük meg arról, hogy téved, ha nem is engedünk teret a vitának?

Azt gondolom, a paralimpia jelentősége nagy lehet a fogyatékkal élők elfogadásában, sokan ismerhetik fel, miért van szükség az ő lehetőségeik javítására. A legjobb parasportolók kétségkívül óriási teljesítményt mutathatnak fel, rengeteget edzenek és nagyszerű eredményeket érnek el, tehát akár ép sportolók számára és példaképül szolgálhatnak. 

Ám természetesen jönnek a további érvek is. Vannak, akik azt feszegetik, hogy az olimpikonok és a paralimpikonok megegyező pénzdíjazása nincs teljesen rendben, és akadnak, akik szerint az paralimpiarendezésre szánt óriási pénzeket jobb lenne az összes fogyatékkal élő körülményeinek javítására fordítani. Nehéz erre nagyon okosat mondani, mert mindenre van számtalan érv. A legtöbben el sem tudják képzelni, mennyit edz egy parasportoló, és a bajnokoknak járó pénz még így is csak töredéke annak, amit focira költünk. Így aztán szerintem ezen méltatlan lovagolni.

Ezzel együtt azt gondolom, bármennyire becsülik az emberek a parasportolók teljesítményét, bármennyit mondják, hogy milliárdok nézik a versenyeket, én személy szerint alig tudok parasportolót említeni, külföldit konkrétan egyetlen egyet sem. Az épek közül viszont pár száz beugrana...

Szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Semmi baj nincs azzal, hogy ha elfogadjuk (ismét csak az elfogadás!), a nézők többsége számára nem ugyanakkora a vonzereje az olimpiáknak illetve a paralimpiáknak. Ettől még igenis elismerhetjük a teljesítményt, csak teljesen felesleges azt állítani, hogy pont ugyanakkora sztár a nagyvilágban Michael Phelps vagy Usain Bolt mint a leghíresebb paraúszók vagy paraatléták. Ma még biztos nem. És amikor a mai sportot minden szempontból meghatározó pénzre gondolok, egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy az egyenrangúsággal járó pénzközpontúsággá válás jót tesz-e a parasportnak. Sajnos a csalás már ott is felütötte a fejét, és valljuk be, ez sokakat jobban irritál, mint az épek doppingolása.

Szóval van miről beszélni, van miről gondolkodni. Az egyes ember is átgondolhatja a saját álláspontját, őszintén szembenézhet azzal, mennyire toleráns és elfogadó, illetve a sportban dolgozók is átgondolhatják, jó irányba tartanak-e. Igenis oda kell figyelni a fogyatékkal élőkre, de nem elsősorban az olimpián, hanem a mindennapokban. Mi ebben idehaza sajnos nagyon rosszul állunk. Ha ez az olvasói levél indít el párbeszédet, akkor nem is volt felesleges leközölni, bármennyire bicskanyitogató pár gondolata.

Ráadásul ki kell jelentsem, számomra a paralimpia rendezése részletkérdés- az egész budapesi olimpia ötletét utasítom el, minden kísérő rendezvénnyel együtt. Ha van terület, ahol tombol az álszentség, a maszatolás, és ahol az egyéni érdekek szerintem sokkal többeket motiválnak, mint a szép elvek, akkor ez az. Olyan emberek felháborodása pedig nem nagyon hat meg, akik számomra más területen már hitelüket vesztették...